2.fejezet Egy szörnyű nap

-Egy újjabb nap az iskolában,utálom a sulit,de legalább ma péntek van vagyis holnap hétvége.:)
-Emesével moziba készültünk.
-Alig várom.
-De elöbb még túl kell élnem ezt a napot a suliban.
Ebben a pillanatban Emily apukája kiáltott fel Emilynk az emeletre.
-Emily készülődj  nehogy elkéss a suliból!!!!!!!!!!!!!!!
-Oké,okéé!!
-Megyek máár!!!!!!!!!!
Felelte Emily majd lement ,megreggelizett,és már indult is a suliba.
-Első órám matematika.
-Fúúúúúúúú nagyon utálom a matekot!!!!!!!!!
-Ma osztják ki a dolgozatokat.
-Remélem jó lesz,lehetne legalább egy négyes ,mert rengeteget készültem.
Emily bement a terembe ,és izgatottan várta az eredményt.
Az egész osztály nyüzsgött.
Csak egy ember maradt csendben.
Természetesen Emese.
Emese sosem izgult,tanulással kapcsolatos dolgoknál,hiszen remekül tanult.
-Emese te nem izgulsz??
-Nem.Miért te igen??
-Igen nagyon!!!!!
A beszélgetést azonben nemtudták flytatni,mert ebben a pillanatba Stefani tanárnő lépett be a terembe.
-Na gyerekek talán először ebben az évben megvagyok elégedve az osztály teljesítményével.
Ekkor lépkedni kezdett a padsorok között.Mint egy páva úgy húzta ki magát.
Eközben osztotta ki a dogákat.
Emily padsorába érkezett.
-Megkaptam!!!!!!!!!!!!!!
kiáltott fel örömében,de aztán elszontyolodott.
-Mi hármas??
-Nemár!!!!!!!!!!!!!!!
Dühében pedig egy barna,hosszú szőrös lófarkat varázsolt Stefani tanárnőnek.
Az egész osztály a tanárnőn röhögött kivéve Emesét,aki dühösen nézett Emilyre.
-Emily megbeszéltük,hogy a dühöd nem szabad varázslással levezetned!!!!!!!!!!!!!!!
Mondta Emese.
-Jó,jó.
Felelte Emily bánatosan.
Majd hazament,és közölte a rosz hirt az anyukájával.
De az anyukája nagyon engedékeny volt,és nem szidta le,mert tuda,hogy Emiyl igyekezett.